A minőség fölénye

 

Németh László és a revízió

A két világháború között a magyarországi közvélemény külpolitikai gondolkodását a revízió határozta meg, jövőképében központi helyet foglalt el a trianoni határok megváltoztatásának igénye. Ez a dolgozat Németh Lászlónak a revízióval kapcsolatos elképzeléseit tekinti át.

Az igen gazdag Németh László-szakirodalom ezzel a problémával külön nem foglalkozott. Az életművet, illetve az író egy-egy korszakát feldolgozó monográfiák a témánkkal kapcsolatban a Tanú-korszakon (1932--1936) belül a közép-európaiság eszméjét ismertetik részletesebben.¹ Németh közéleti, társadalompolitikai megnyilatkozásait Laczkó Miklós a korszak szellemi mozgalmainak viszonyrendszerében elhelyezve vizsgálta.² Juhász Gyula mint politikai gondolkodót mutatta be, elsősorban a "faj" fogalomhasználatát és a háborús korszakának (1938--1943) publicisztikáját elemezve.³ Grezsa Ferenc Németh Lászlót, mint magát politikusnak nem tekintő, de a rendszerváltás idején (1990) fontos közéleti példaképet állította az olvasók elé.⁴ A témánk szempontjából a politikai világképben meghatározó kelet-európai koncepcióját Kocsis Rózsa és Kiss Gy. Csaba több tanulmányban ismertette.⁵ A harmadik problémakört, Némethnek a magyar történeti fejlődésről kialakított koncepcióját, a Szekfű Gyulával folytatott vitája kapcsán lehet legjobban megragadni. Ezt Bibó István ismertette saját álláspontjának hangsúlyozásával.⁶ Ugyanezt a vitát elemezte, a kölcsönhatások finom bemutatásával, Gergely András kitűnő tanulmányában.⁷ Az életműnek a magyarságtudathoz, a nemzettudat változásához kapcsolódó elemeit Kiss Gy. Csaba már idézett tanulmányain kívül Grezsa Ferenc és Kis Pintér Imre elemezte.⁸

A tanulmány nem foglalkozik sem Németh szépirodalmi munkásságának esetleges témánkra vonatkozó passzusaival, sem a bemutatásra kerülő szövegek keletkezési körülményeivel és fogadtatásával.⁹

Németh László kritikus, szépíró, illetve esszéíró, nem pedig rendszeres politikai gondolkodó. Az ismertetésre kerülő szövegek nem szaktanulmányok, hanem publicisztikai írások és esszék, más-más nézőpontból közelítenek az általam vizsgált problémához. Gondolatmenetei néha impressziókon alapulnak, csapongónak tűnhetnek, fogalomhasználata metaforikus.¹⁰

Először Németh Közép-Európa-elképzelését rekonstruálom, majd a revízióval kapcsolatos nézeteit mutatom be. Logikusabbnak tűnne a fordított sorrend, de az életmű sajátossága, hogy "közép-európai megoldás" időben előbb fogalmazódott meg mint történelmi kritika. A dolgozatot néhány viszonyítási pont jelzésével zárom.

1928-ban a Napkeletben Klebelsberg Kunó Neonacionalizmus cimű írásáról vitát indítottak. Ide készült Németh Új reformkor felé cimű tanulmánya. A reformpolitika elé két célt tűzött ki. A belpolitikában meg kell teremteni "a nép polgárosodó s a középosztály néppel érző elemeiből a magyar tiers étatot. [...] A magyar külpolitika célja egy lehet: harc a fajok szabadságáért. Ahogy Bethlen Gábor a vallásszabadságért, úgy szálljunk mi Európa porondjára a faji szabadságért. Ezt a szabadsagot csak az államok fölötti állam, a nemzeti törvények feletti emberi törvény biztosíthatja. Éppen mert nagyon nacionalisták vagyunk, nagyon kell küzdenünk a nációkat kínzó államhatalom túlzásai ellen. A magyarságot az ököljog halálra ítélte, s csak a lelkiismeretére ébredt Európa mentheti meg. Ezt a lelkiismeretet kell magunkban is föltámasztanunk. Az integer Magyarországnál van egy sokkal szentebb jelszó: az integer magyarság. S ennek egy ellensége van: az imperializmus. Amilyen jogos követelés, hogy minden faj szabadon s külön keretekben fejthesse ki erőit, oly undok merénylet ezt a jogot eltaposni. Nacionalista vagyok, de tudom, hogy a magyar nacionalizmus legnagyobb képviselőiben sosem volt a más mellének szegezett kés, mindig csak a fejünkre lesújtó bunkó ellen felemelt kar. [...] A kis nemzetekre óriási feladat vár, nekik kell az emberiséget a nagy nemzetekre ráparancsolniok. Bár haladnánk e kis nemzetek élén."¹¹

A korabeli szóhasználat alapján a faj kifejezés a néprajzi értelemben használatos etnikai tulajdonságokkal azonos.¹² Európai feladat az etnikai közösségek szabad fejlődésének biztosítása, melyet csak egyetemes erkölcsi törvények biztosíthatnak. Ehhez azonban a lelkiismeret felébresztésére, új erkölcsiségre van szükség, az állami/nemzeti érdekeken túl. Az államnemzeti integritás (Nagy-Magyarország visszaállítása) helyett az etnikai-kulturális értelemben vett nemzet összetartozása került előtérbe, elismerve másoknak is ugyanehhez való jogát. Az idézett szöveg harmadik kulcseleme, hogy az új erkölcsiséget (etnikai önrendelkezés, imperializmus -- azaz államérdek -- nélkül) a kis nemzeteknek kell képviselniük. S ebben a magyarságnak kellene élen járnia.

Németh László irodalomkritikusi munkásságában kiemelt helyet foglalnak el a kortárs erdélyi magyar alkotók és az erdélyi témájú munkák. Különösen Tamási Áront értékelte nagyra, annak saját székelyföldi falusi világához való hiteles kötődése miatt. Az erdélyi irodalomról 1926-ban készült ismertetésében a természet, a románság és a múlt szorítása miatt innen várta egy olyan alkotó felbukkanását, aki révén a magyar irodalom Európában is hódíthatna^.13 Az európai irodalmakat és kultúrákat véredényszerű rendszernek látta, amelyben állandóak a kölcsönhatások. Az európai alkotásokat azáltal lehet "asszimilálni", hogy előítéletek nélkül alkotunk azokról véleményt.¹⁴ Tehát már a húszas évekbeli kritikáiban megjelent a kultúrák kölcsönhatásának, a nemzeti és táji sajátosságoknak, valamint a magyar irodalom, kultúra európai küldetésének gondolata.

Németh Közép-Európával kapcsolatos nézeteinek első és talán legtöbbet idézett dokumentuma a Tejtestvérek cimű ismertetés (1932) Karl Dietrich kelet-európai összehasonlító irodalomtörténetéről. Az írásban, miután összefoglalta a külföldi szerző legfontosabb megfigyeléseit,¹⁵ Németh megállapítja: "mi Duna-népek ott tartunk, ahol a háború előtt, itt élünk egy sorsközösségben, egymásról mit sem tudva. Igazán itt az ideje, hogy megismerjük tejtestvéreinket, akikkel egy sors száraz emlőjét szoptuk."¹⁶ A felszólításban a tejtestvérek kifejezés az eltérő származásra, de a hasonló adottságokra (elhelyezkedés, történelem) hívta fel a figyelmet. A második szóösszetétel pedig ezt pontosítva a rossz történelmi körülményekre (török, német, orosz beavatkozás) utalt.

A Tanú egy későbbi írásából már Németh új nyelvtanulási szenvedélyéről értesülhettünk. A cseh, szerb, román tájékozódást nem tekintette ellentétesnek patriotizmusával. Mert "a nemzet nem föld, hanem egy történelmi rendeltetés, s a történelem nagy igényei összeparancsolnak kicsiny haragosokat".¹⁷ Miután felbomlottak a soknemzetiségű ("néprajzellenes") országok, és a felszabadult népek kitombolták nacionalizmusukat, csak úgy tudnak válaszolni az új kihívásokra, "ha egy tágabb hazafiságban e kicsinyes patriotitizmus fölé emelkednek. [...] Az új vállalkozás: ez az új Közép-Európa, egyénnek és államnak új egyensúlya. [...] A történelem súlypontja itt van most. Korunk két forradalmát: a minőség lázongását a színtelen civilizáció ellen s az igazság lázadását a kapitalista garázdaság ellen itt kell összeegyeztetni. Mi magyarok, szétszórt, népekbe ékelt nép, ennek az új Európának vagyunk természetes erjesztői. Itt a hivatásunk, itt a revíziónk."¹⁸ A Közép-Európa-eszme nemcsak mint létező történelmi adottság, hanem mint vállalkozás jelenik meg: a minőségszocializmus és az együttműködés megvalósításának lehetőségeként. A másik fontos elem, hogy ennek a térségöntudatot/új európai modellt terjesztő eszmének a szétszórt magyarság lehetne a katalizátora. Ezzel válthatná relatív hátrányát előnnyé. A hivatástudat revíziójára van szükség: a minőség fölényére.

Nem sokkal később az elképzelések kivitelezésére Németh terveket is készített. Három népköltészeti munka összevetése kapcsán összehasonlító népköltészettani kutatásokra tett javaslatot.¹⁹ A következő Tanú-számokban pedig egy Közép-Európa folyóirat létrehozásáról közölt terveket.²⁰ A folyóirat létre is jött Apolló címmel, és 1934--1939 között mint közép-európai humanista lap jelent meg. Első fóruma volt az összehasonlító irodalomtörténeti kutatásoknak és a fiatal, környező országokból érkezett filológus nemzedéknek, akik napjainkig meghatározták a hazai Közép-Európa-kutatásokat.²¹ 1934 februárjában a Tanú eddigi tapasztalatait összefoglalva Németh László 30 kötetes könyvsorozatot tervez, amelyben kiemelt helyet kapott volna a közép-európai tematika.²²

A szerző Trianonnal és a revízióval kapcsolatos nézeteinek kulcsfontosságú dokumentuma az egész életmű szempontjából is fontos Debreceni káté 1933-ból. Az írás alapkérdése az, hogy a kialakult európai és magyarországi helyzetben (gazdasági világválság, Hitler hatalomra jutása, Gömbös Gyula miniszterelnöksége) mit kell tennie a magyarságnak: "Ki kell egyenesednie, és a sorsa helyére kell állnia."²³ Az első metaforán Németh azt érti, hogy "olyan vezérlő réteget kell uralomra juttatnunk, melynek tudomása van a testről és helyzetéről".²⁴ Olyan új elitet igényel, amely valóságismerettel rendelkezik és a nemzetközi viszonyok között is képviselni tudja a magyarság érdekeit.

"Hogyan szökhet a magyarság a sorsa által kijelölt helyre?

A magyarság kis népek között él. A kis népeknek ezt az övét barna, fekete és piros nagy népek veszik körül. Ezeket a kis népeket a történelem kényszere és a népi élet közlekedő csatornái fűzték eddig egy közösségbe. Ez a közösség szétszakadt, három tenger készül szétmosni egy szigetet. E kis népek közt egyetlenegy sincs, amelynek olyan nagy érdeke volna, hogy ez a sziget erős gátakkal zárkózzék el a tenger elől, mint a magyar. Ausztriát Németország húzza, a szlávokat a szlávság, Romániát a latin nyugat -- minekünk egy menedékünk van: ha e területen a széthúzó erők ellen új centripetális erő támad. A magyarságnak, mint századok óta annyiszor, ennek az erőnek kell támasztékot adni.

összeegyeztethető-e a nemzeti kiegyenesedés és a nemzetközi összeilleszkedés eszméje?

Összeegyeztethető, s csak a politikai rosszhiszeműség vonultathatja őket egymással szembe. A nemzetnek formában kell lennie, hogy az együttesbe beilleszkedhessék, s csak az együttesben lehet reménye, hogy összeszedett ereje hatásos is lesz. Minél súlyosabbak leszünk magunk, annál közelebb csúszik felénk e szövetség súlypontja, s minél nemesebb szerephez jutunk e szövetségben, annál szabadabban bontakozhat ki nemzeti erőnk. Határainkat befolyásunkban kell kitágítanunk: ez az igazi revízió."²⁵

Az új elit eszméje, a "nép sorsához illő magatartás", a nép múltjához és mai valóságához kialakított hiteles viszony. Ez teremtheti meg azt az "új nemességet", mely a fasizmus, a nemzetiszocializmus, szovjet szocializmus imperialista törekvéseivel szemben megmentheti a magyarságot, a környező népeket (és Európát) a gyarmati leigázástól avagy a nemzethaláltól. Egy másik megközelítésben a szökése (szorongatott helyzetből való jó kiugrás, a lemaradás gyors behozása) a sorsa által kijelölt (a történelmi fejlődés lehetőségéből adódó) helyre a magyarság régión belüli -- lehetséges -- feladatát jelzi. Miközben közvetetten a magyarságot is a kis népek közé sorolja, a hódító törekvésekkel szembeni ellenállás központjában a magyarságot szeretné látni. De ennek az a feltétele, hogy a nemzet "formában" legyen, az "új nemesség", az új minőségmodell megteremtésében legelöl járjon. Ezzel -- az államnemzeti gondolkodás elutasítása után²⁶ -- a revíziót átértelmezi: a szellemi, kulturális befolyás fontosabb, mint az államhatárok megváltoztatása. A fogalmat (revízió) belülre teszi: először saját társadalmunkat kell megváltoztatni, hogy külső problémáinkat megoldhassuk.

A Debreceni kátét Kodolányi János a fiatal írók nyilatkozatának tette meg. Féja Géza pedig Némethet bevonta a Bajcsy-Zsilinszky Endre Szabadság című lapja körül kialakult értelmiségi csoportosulásba. Ezek után született meg Németh László Nemzeti radikalizmus című tanulmánya (1934). Ebben tovább finomítja Közép-Európát érintő elképzeléseit. A Debreceni kátéban kívánt mozgalom célkitűzéseit megfogalmazva írja, hogy "a szomszéd országok számára mozgalmi példát teremt, átalakulásukat téve egy közép-európai szövetség felé".²⁷ Ennek a közös eszméje az európai hagyományokhoz a bolsevizmusnál és a fasizmusnál sokkal inkább kapcsolódó szocializmus magasabb fajtájának megvalósítása volna. A belülről átalakított nemzet már egy nemzetek fölötti birodalomban is el tud helyezkedni: a centralizált államnemzeti felfogással szembeállított a tájháza fogalmának bevezetésével.²⁸

Németh László Szekfű Gyula Három nemzedék és ami utána következik című munkájának új kiadására reflektálva írta meg a magyar élet antinómiáiról szóló tanulmányát. Énnek harmadik fejezete foglalkozik az elszakított magyarság problémájával. Szekfűvel szemben nem egy a "nemzetiségek fölé emelt" integer Magyarország, hanem egy államszövetség-elképzelést képvisel (különböző entitások szövetségeként). Az államszövetség propagálása szerinte taktikai fogásként sem lett volna rossz kezdeményezés: perspektívát adhatott volna a kisebbségben élő magyaroknak, és oldhatta volna a környező államok nacionalizmusát.²⁹

Ugyanezt hangsúlyozta a magyar rádió feladatairól készült írásában is. A közös múltra és közös sorsra való emlékeztetés, az erről történő tájékoztatás enyhítheti a környező népek kizárólagosságra építő nacionalizmusait.³⁰

Németh László legrészletesebben a Magyarság és Európa című könyvében (1935) fejtette ki Közép-Európa-koncepcióját. A trianoni Magyarország mérlegét megvonva két elmulasztott feladatot jelölt meg: "beengedni a magyar nemzetbe a magyar népet, mely új középosztályunk jóvoltából messzebb volt e nemzettől, mint a súlyos kelet-európai jobbágyság vagy a török hódoltság alatt, és úgy forgolódni az új Duna-népek közt, hogy az elszakított magyarságnak életet, magunknak pedig kedvező helyet ügyeskedjünk ki."³¹ A harmincas évek fiatal nemzedéke körében Németh szerint három "gondolat" terjedt el. A telepítés (földbirtokreform, telepítés, szövetkezetépítés, szigetideál), a közép-európai gondolat ("az Orosz-, Német-, és Olaszország közé eső kis népek államszövetségben egyesülnek, s ezt az egyesülést kulturális úton kell előkészíteni"), amely "kiszabadít a meddő irredentizmusból, nem a nagyhatalmak kegyétől, hanem közép-európai szerepünktől várja felemelkedésünket."³² A harmadik gondolat az antik tanulmányok, műveltség felújítása volt. Itt a Közép-Európa-elképzelés már a későbbi politikai államszövetség előkészítőjeként jelent meg.

A háború után létrejött irredentát a "sorstehetetlenség" (a történelmi feladatok fel nem ismerése) tünetének tekintette. Ezzel szemben véleménye szerint a szétszórt magyarságnak küldetést kell adni: a közép-európai eszme terjesztését a térségben. "1. teremtse meg Közép-Európát szellemben, tudományban, 2. hozzon olyan jó hírt (evangeliomot) e testületnek, mely a kulturális és érdekkapcsolatokat erkölcsiekké teszik."³³ Közép-Európa megteremtésén a közös hagyományok, a nyugati kihívásokra adott hasonló válaszok, valamint a nagyhatalmi törekvésekkel szembeni közös "sorsérdek" tudatosítását értette. A jó hír az Új Európa hirdetése: a sziget, telep ideológia elterjesztése az egész térségben. Németh -- az irodalom szerepét némileg túlértékelve -- abban bízott, hogy az irodalom átalakítja a szellemi életet, az így létrejött elit pedig a társadalmat.

A Magyarság és Európa a Tanú-korszak eszméinek összefoglalása volt. Az ezt követő nagyobb munkája -- a dolgozat témájának szempontjából kulcsesszé --, a Magyarok Romániában (1935) pedig ezeknek az elképzeléseknek szembesítése volt a dunamenti valósággal. A románság és a magyarság helyzetét összevetve az előbbit egy emelkedő ország népének látja, ugyanakkor szembesült saját népének leromlásával, pusztulásával. A románokat is félti a "milleneumi dinamizmustól", a nyugati minták kritikátlan átvételétől, de közben elcsodálkozik az értelmiség és a társadalom a magyarországinál sokkal szervesebb, hitelesebb kapcsolatán. A magyarságot ehhez képest öreg, kifáradt etnikumnak érezte. Az erdélyi fejlődést a magyar életerő utolsó bástyájának tekintette a középkori magyar állam megszűnése óta, amely az európai eszméket is saját hagyományaira támaszkodva tudta honosítani.³⁴ A szembesülés a lepusztulással -- a Teleki Téka rossz tetején becsurgó eső szimbolikája -- számára azért fájdalmas, mert Erdélyt tekintette a magyar kulturális hagyományok legtisztább őrzőjének. Az okokat -- a korszak felfogásával ellentétben -- nem elsősorban a kisebbségellenes román politikában, hanem az önálló erdélyi fejedelemség óta hanyatló magyar történelemben és a trianoni Magyarország (reformképtelenségével) a kisebbségi magyaroknak perspektívát nem adó társadalmi életében látta.³⁵ Az útinapló megjelenését követő vitában részletesen is kifejtette az erdélyi magyarság helyzetével kapcsolatos véleményét. A szomorú viszonyokért elsősorban Magyarországot tette felelőssé, mert nem tudott az erdélyi magyarság számára követendő társadalmi mintát adni. Másodsorban az erdélyi magyar vezetést hibáztatta, mert átvette Magyarország beteg közszellemét. S csak harmadsorban tartotta felelősnek a románságot. "Ez nem azt jelenti természetesen, hogy én a román uralkodó osztály eljárását a magyar néppel szemben nem tartom könyörtelennek, gonosznak, tatárhoz méltónak. Erdélybe a Duna-eszme lojalitásával mentem le, s ha nem is adtam fel az eszmét, feladtam a mai román társadalmat, melyről megírtam, hogy az erdélyi magyar társadalmat kínpadra vonszolta."³⁶

Az utazás a lassan dogmává váló³⁷ Közép-Európa-gondolat próbája is volt. Román részről udvariasan meghallgatták, de a kellő történelmi tapasztalat és a kényszerűség fölismerésének hiányában nem érezték a kezdeményezés fontosságát.³⁸ De úgy gondolta, hogy egy nagy példa a románságot is megtéríthetné a "Duna vallására". Ehhez azonban egy példaadó magyarság kellene. Ez azonban hiányzott. "S Erdély? Az erdélyi magyarság? Ha az anyaországtál egyelőre semmi sem várható, magas nyomás alatt nem válhat-e gyémánt a szénből, s az üldöztetés nem nevel-e hittérítőket a magyarságnak, amely ha igazán az, sosem csak magyarság, hanem egyfajta Duna-táji nemzetközösség. Romániai utam legfájóbb eredménye, hogy erre a reménykedő kérdésre is nemet kell mondanom."³⁹ A kör bezárult: Németh leszámolt azzal az illúzióval, hogy a kisebbségi szorongatott helyzetből jöhetnek az eszmei reform képviselői.⁴⁰ Romániai tapasztalatai nyomán arra is rádöbbent, hogy ha Magyarországon minden megváltozna a közép-európai összefogás érdekében (sikerülne társadalmi reformelképzeléseit megvalósítani), akkor sem találna hozzá a másik oldalon partnereket.⁴¹ Ezt az utazás végén úgy élte meg, hogy magukra a reformokra sincs remény.

Az 1935-ös romániai látogatás hatására ezt követően nem csak a dunai, minőségszocializmust közvetítő összefogás propagálásával hagyott fel, hanem "sorskérdésekkel" sem foglalkozott többé.⁴² Ettől kezdve az életműből eltűnt a határon túli magyarokkal kapcsolatban bármilyen megnyilatkozás.

Németh László úgynevezett háborús korszakában (1938--1944) közép-európai koncepciójával csak mint egy meg nem valósult lehetőséggel foglalkozott, a téma nem programként, hanem irodalmi tájékozódásában jelentkezett.

Ebben a korszakban Közép-Európa-gondolata egyrészt annyiban módosult, hogy a térséget és a magyarságot egyértelműen Kelet-Európához sorolta, és úgy vélte, hogy a magaskultúra alatt a népi kultúrában léteznek közös elemek.⁴³ A kölcsönhatásokat több tanulmányában vizsgálta. Krleza Adyról (1939) készült elemzésének ismertetésében a szerző kelet-európai szempontjait emelte ki.⁴⁴ Az 1940-ben a jugoszláv--magyar kultúrkapcsolatok erősítése érdekében írt Híd a Dráván cimű tanulmánya a magyar--délszláv népköltészeti kapcsolatokon túl már utal a térségbeli Habsburg-, illetve német befolyás káros voltára is.⁴⁵ Ez az egyik meghatározó gondolata a Most, Punte, Siltä című írásának (1940) is. A térség kis népeinek fejlődésében bekövetkező torzulást, a régi kelet-európai kapcsolatok és együvétartozás-tudat szétesését a Habsburg-befolyás megerősödésének tulajdonította. Miközben a korabeli helyzetben is "annak, ami összeköt, erősebbnek kell lennie, mint ami elválaszt". ⁴⁶ Itt magyarázta meg, hogy miért is nem sikerült újból a közeledés. "A nehézség ott volt, hogy a nagy érdekek homályban voltak, a kis ellentétek pedig szem előtt. Hiszen a magyar író sem a környező államokkal vagy azok uraival akarta megértetni magát, hanem a környező népekkel. Mi fölálltunk mint népünk lelke, álljon fel közületek is, aki az; aztán nézzük meg, vannak-e nagy, közös érdekeink, melyekhez viszályaink fölött a tengelyt hozzáigazíthatjuk. Csakhogy hiába akartunk mi a népekkel beszélni, ha a hidakon az állam tart fináncot. A békeszerződések igazságtalanságai s a kis népek nagyzása megrontott minden közeledést. Aki a maga népét a másik nép iránt barátságra akarta bírni (...) ki volt téve, hogy a másik állam él vissza serkentésével és dorgálásával. Mint annyiszor, az lett a rossz hazafi, aki mélyebb fundamentumra akarta rakni a hazát."⁴⁷ A kulturális közeledést az állam, az államnemzeti érdek megakadályozta. A kezdeményezőket, a befelé kritikusakat pedig az állami ellenfél használhatta ki. Erre a "nemzeti érdekek képviseletének gyengítése" vádjára Németh érzékeny volt. Nem tartozott azok közé, akik a "jó viszony" érdekében megfeledkeztek volna a magyar nemzeti kisebbség problémáiról.⁴⁸ A hiteles, hosszú távú jószomszédi viszony előnyeit a következőkben látta: "1. A kelet-európai író, művész, tudós: a másik nép kulturális kincseibe a magáiként markolhat. (...) 2. A magyarság nem "testvértelen ága" fajának. Annak a nagy félelemnek, amely a szláv népek gyűrűjében egy Wesselényi s Kemény lelkét is megszállta: vége. A pánszlávizmus a szláv népek lelkében is halott eszme. Kelet népei: realitásnak is igazabb nála. A magyar kelet népei közül való; a német--olasz államszövetségben pedig legszorosabb sorsrokonai élnek mellette -- s melegíthetik. 3. Végül amit a bécsi döntés is hangsúlyoz: fölnyílt határainkon a gazdaság keringése is szabadabban folyhat. Akármilyen rendbe kell beilleszkednünk, nagy előny számunkra s a rend számára is, ha együtt illeszkedünk bele."⁴⁹ Ebben a politikai helyzetben (a második bécsi döntés előtt) már elmarad az európai minőséget hordozó közép-európai küldetés programja. Helyét ugyanazokon a történeti alapokon a jószomszédság kialakítása vette át. A fő cél együtt megőrizni kulturális integritásunkat egy új nemzetközi rendben: a sajátosság védelme, a társadalmi hitelesség képviselete egy nagyobb közösséghez való tartozás tudatával.

Németh László Közép-Európa-programját sok metaforával fejezte ki: tejtestvérek, keleti Golf-áramlat, kis népek szövetsége, államszövetség, birodalom. De magát a területet is többféleképpen nevezte: kis nemzetek övezete, Duna-Európa, Kelet-Európa, leggyakrabban Közép-Európa. A térséghez tartozó terület is változott: "Duna- vagy Közép-Európába a kezdet kezdetén a közénk süllyedt németeket is befogadtam. Amikor 1933-ban először szólok e kérdésről: már a Nyemen--Lajta vonal a határ, Németország [Hitler uralomra jutásának hónapjai ezek] ki van zárva belőle. Ausztria eleste után állandósul a Kelet-Európa név; a tágabb dunai hazát most mosom egybe a tőle keletre levő világgal."⁵⁰

Ez a Közép-Európa-felfogás nem csak tartalmában, hanem eredetét és kiterjedését tekintve is szemben állt az első világháború óta Magyarországon is használt Mittel-Európa-felfogással.⁵¹

Németh Lászlónak a trianoni békeszerződés revíziójával kapcsolatban kialakított nézetei akkor válhatnak érthetővé, ha áttekintjük a közép-európai, illetve a magyar történeti fejlődéssel foglalkozó munkáit is. Európa története számára nem államok, határváltoztatások története, hanem a nemzeti kultúrák kölcsönösségeinek és vállalkozásainak folyamata.⁵²

A közép-európai fejlődést a 17. századig úgy tekinti, mint a "zavargó törzsek helyén" létrejövő három nagy bástya, Csehország, Lengyelország és Magyarország küzdelmét a német, tatár, porosz, török birodalmi törekvésekkel szemben. Magyarország számára először a török hódítás jelent cezúrát, de az önálló Erdélyi Fejedelemség továbbviszi a magyar államiságot. Csehország a német birodalom "pillérállama" lett.⁵³ A 18. század eleje minden térségbeli nép történetében választóvonal. Ezt a Habsburg-előrenyomulásnak tulajdonítja Németh. Ezáltal a régi kelet-európai kapcsolatok is szétestek.⁵⁴

A magyar 19. századot Szekfű Gyulához hasonlóan hanyatló kornak látta. De míg Szekfű számára 1867 volt a magyar történelem európai mércével mért csúcspontja, addig Németh ezt a magyar fejlődés mélypontjának tekintette. Szerinte "67 erkölcsi csapda volt, amelyből nem nyílt szabadulás. [...] A népek (s ez alól az osztrák nép sem volt kivétel) igazi vezetőik alatt kievickélőben voltak a megoldásokra képtelen Monarchiából, ebből az élő romból és örök tákolmányból. A Monarchia viszont jól fizetett ál-elitjével, a korrupció, csendőrtoll és szolgaerkölcs nemességével beléje igyekezett szorítani. [...] A magyar népre 67 ebben a Habsburg-tákolmányban egész lehetetlen szerepet osztott ki: felelős lett azért, ami legjobban őt nyomta."⁵⁵ A magyar nemzeti érdekek képviselete (például a kossuthi dunai kiegyezés) szembekerült a magyar államtest sérthetetlenségének dogmájával. Miközben a nemzetiségi területeken szerzett képviselői helyekkel tudta hatalmát biztosítani. "A nagy baj az volt, hogy a magyar ellenzék is benn volt abban, amiből a többi nép Ťellenzékeť kinn lehetett. Közjogi harcokat folytathatott -- de a Monarchia elintézetlenül elintézett létkérdéseihez, állam és Ťnépeimť viszonyához nem nyúlhatott hozzá."⁵⁶ Tehát a helyzetvédő kompromisszum következtében a magyar elit épp helyzetét nem tudta rendezni. Ehhez kapcsolódik a Szekfűvel szembeni másik fontos kritika: nem a liberalizmus felelős a hanyatlásért, hanem az a szerkezet, amely nem tette lehetővé, hogy a modernizáció során a népet beemeljék a nemzetbe.⁵⁷

Az Osztrák--Magyar Monarchia felbomlását elkerülhetetlennek tartotta. "A Habsburg-monarchiát a nacionalizmus végső következése, a népek önrendelkezésének az elve dobta szét. Mihelyt nemzetiségeinket ez a tizenkilencedik századi elv teljesen hatalmába kerítette, Magyarország régi alakjában nem maradhatott fenn, az engedékenység éppúgy felrobbantotta volna, min t a türelmetlenség^."58 Trianonnak azonban szerinte előnyei is voltak. Gazdaságilag: az eddig az "erdő és a só koldusföldjére menő" alföldi és dunántúli adó megmarad ezeknek a területeknek. A mezőgazdasági adottságok révén lehetőség lett volna a hollandiai gazdagság megteremtésére. Erkölcsileg: kiléptünk a kiegyezés kényszeréből. "A történelmi állam elveszett, de a nemzetiség szabad."⁵⁹ Nem kellett egy halódó birodalomhoz kötni a döntéseket, nem kellett tovább a nemzetiségi kérdéssel mint belpolitikai üggyel foglalkozni. Az elszakítás vigasza: a kisebbségbe kerültek megedződnek, egy másik országhoz, néphez kapcsolatot jelentenek.

Az 1918. októberi forradalmat szintén pozitívan ítélte meg. "Nem az eszmékben volt hiba, hanem abban, hogy kompromittálták az eszmét [...] én az októbrista eszmék zászlóvivőjének nem Jászi Oszkárt, hanem Ady Endrét tartom, és az ő nyomdokaiban haladok."⁶⁰ A forradalom elvesztéséért a középosztály asszimilánsait tette felelőssé. Szerinte a királysággal együtt a hűbériséget is elhagyva lehetőség lett volna egy kelet-európai gazdag parasztállam megteremtésére. Azonban a nemzetközi forradalom ügyétől hisztérizálódott zsidó forradalmárok "őrültségbe csigázták az októbert".⁶¹

A Trianon utáni teendőkről többször, igen határozottan állást foglalt. "Mit kellett volna a magyarságnak tennie Trianon után? Megerősödnie itt benn s tartania magát odakünn. Itt: megoldani, ami megoldható, ott: fenntartani, ami fenntartható. [...] A szükséges belső reformok elmaradtak; az elszakított magyarság erkölcsi, anyagi, külpolitikai támogatást tőlünk nem kapott. A belső süllyedést és a külső közönyt egy revizionista lárma leplezte le, melyet az itteniek meguntak, s az ottaniak megsínylettek. [...] Szívós munkával meg lehet szerezni valami mást a kis népek övében: a magyarság primátusát. Ennek azonban első és egyetlen feltétele: a magyar reform. Magyarországnak egy külpolitikája van ma: a belpolitika. Kifelé hallgatni, befelé tenni: ezzel erősödünk meg kifelé is."⁶² Elutasította a nagyhatalmi szövetségesdit és mindenféle "politikai társasjátékot".⁶³ Úgy vélte, hogy a magyarság származása miatt sem számíthat szövetségesekre. Egyetlen lehetősége, ha különbbé tud válni. "A kisebbség jogosítványa, ha elit tud lenni."⁶⁴ A magyarság lehetséges vezető szerepét mindenütt hangsúlyozta, de ez minőségi és nem hatalmi fölényt jelent. De más vezető népet egy új szövetség létrehozására sehol sem nevezett meg.

A területi revíziót Németh nem tekintette megoldásnak. A második bécsi döntés utáni helyzetet értékelve újra a társadalom demokratizálásának feladatát állította előtérbe: "a sors jobb volt hozzánk, mint mi magunkhoz. [...] A két visszatérés után nincs ürügy: a problémákat a határon túl tolni."⁶⁵ Németh számára egyértelmű a teendők sorrendje: 1. befogadni a magyar nemzetbe a magyar népet, 2. megértetni magunkat a szomszéd népekkel, 3. "javítsuk meg, ha alkalom nyílik rá, a magyarságcsonkító határokat".⁶⁶ Kétkedve fogadta az 1940-es megoldást: "Mi bármely részrevízió, ha egész sorsunknak nem vagyunk gazdái többé? [...] Nem kérdezem: végleges megoldás volt-e a Bécsben hozott. Az erdélyi kérdés nagyon nehéz. Hány megoldást gondoltunk végig, és mindnek volt fogyatkozása."⁶⁷ Végigvett három megoldást: a Szent István-i gondolatot, a független Erdély létrehozását, a magyarság áttelepítését a Partiumba. Majd a negyedik, megvalósult megoldás bizonytalan tartósságára utalt: "...valóban kettévágta a gordiusi csomót. A felső fele a mienk. Belenyugodhat ebbe -- nem mi -- a történeti és földrajzi egység, amelyet elmetszett?"⁶⁸

Németh László Közép-Európa-programjának a minőségszocializmus közvetítésén túl három funkciója volt.

1.    Ezzel a programmal lépett túl az államnemzeti látószögön. A Szekfű Gyula által szembeállított kismagyar (az ábrándos, elkülönülő, turáni magyarság) és nagymagyar (a történelmi magyar nemzet, népek feletti egység) utakkal szemben egy európai utat jelölt ki: új megoldást adni a szorongatott helyzetben a kultúrának.⁶⁹ Valójában a kisnemzeti lét tudatosítása és ennek megfelelő stratégia kidolgozása érdekében.

2. A nemzeti kultúra sajátosságainak felismerését és továbbvitelét egyrészt az összehasonlító módszer szorgalmazásával látta biztosítottnak (népköltészettan, irodalomtörténet-karakterológia, a szomszéd népek alkotásainak honosító-bírálata). Másrészt a kis népek irányába történő tájékozódás és kapcsolatépítés segítette ezt (kötettervek, a Dunai Tudós Társaság terve, folyóirattervek: közép-európai Apolló, Láthatár, és hungarológiai Magyarságtudomány).

3.  A határon túlra került magyarság számára a program nem egy a kisebbség--többség kategóriáiban mozgó jövőképet akart adni. Csakhogy azok a mozgalmak, amelyek a szomszédos országok magyarsága körében hasonló önazonosság-teremtéssel foglalkoztak (transzszilvanisták, Erdélyi Helikon, Sarló mozgalom), a harmincas évekre politikai vákuumba kerültek, és a kisebbségi társadalmakon belül legtöbben a határrevíziót tekintették helyzetük egyedüli megoldásának.

Németh László programja olyan világkép, amely az irodalmon, a körülötte folyó vitákon keresztül épült be a közgondolkodásba. Az államnemzeti felfogással szemben képviselt kulturális nemzetfogalom két dolgot hozott magával. Egyrészt az etnikai közösség révén a nép is része lesz a nemzetnek. Ezzel a nemzeti sorskérdések közé kerülnek a társadalmi problémák is. Másrészt a kulturális nemzetfelfogás ebben az esetben azt jelenti, hogy a nemzet tagjai mindazok, akik a magyar kultúra részeseinek tekintik magukat, de Németh nem tisztázta világosan a más etnikai közösségekből származó, a magyarságot vállalók viszonyát a nemzeti közösséghez.

Németh László előbbiekben bemutatott nézeteihez viszonyítási pontokat az előzményekben, a kortárs alkotók munkáiban és későbbi életművekben kereshetünk.

Németh szemléletének kialakítására döntő befolyással volt az Ady--Bartók--Szabó Dezső fémjelezte nemzet- és népfelfogás.⁷⁰ A másik meghatározó kapcsolatrendszer a húszas-harmincas évek ifjúsági mozgalmai voltak. A határon túliak közül a Sarló-mozgalom képviselőivel, a Korunk munkatársaival volt kapcsolata. Magyarországon a Bartha Miklós Társaság körüli baloldali, Közép-Európa iránt érdeklődő fiatalokkal működött együtt.⁷¹

A neonacionalizmustól eltérően Németh nem restaurációt kívánt, hanem a magyar nemzeti hagyományokhoz akart visszatérni. A kultúra és államszervezés terén nem legyőzni akarta a szomszéd népeket, hanem szeretett volna példát adni. A Szekfű Gyula képviselte katolikus/német orientációval szemben összeurópai kulturális értékekből és folyamatokból indult ki. A revíziót kettős értelemben használva a belső önvizsgálatot és önépítést előbbrevalónak tartotta, mint a határváltoztatást.

Hatását tekinve az Apolló nemzedéke mellett a népi írók mozgalmát lehet megemlíteni. Igazi továbbgondolása azonban Bibó István munkásságában jelentkezett.

 

JEGYZETEK

1.  Grezsa Ferenc: Németh László háborús korszaka. Szépirodalmi, Bp., 1985; Uő: Németh László Tanú korszaka. Szépirodalmi, Bp., 1990; Monostori Imre: Németh László Tanú korszakának korabeli fogadtatása. Magvető, Bp., 1989; Minőség, magyarság, értelmiség. Püski, Bp., 1994; Kocsis Rózsa: Minőségeszmény Németh László szépirói műveiben. Magvető, Bp., 1982.

2.  Laczkó Miklós: A nemzedéki tömörülésről és szakadásról. Új Írás 1971. 9. sz.; A népi mozgalom az 1930-as évek magyar szellemi válságában. Történelmi Szemle 1974. 4. sz.; Egy szerep története. In:. Szerep és mű. Gondolat, Bp., 1981. 157--247.; Harmadik nemzedék. In: Korszellem és tudomány. Gondolat, Bp., 1988. 307--365.

3.  Juhász Gyula: Németh László a politikai gondolkodó. In: Németh László: Sorskérdések. Magvető--Szépirodalmi, Bp., 829--852., utószó.

4.  Grezsa Ferenc: A politikus Németh László. Hitel 1990. 3. sz. 18--20.

5.  Kocsis Rózsa: Németh László Közép-Európa gondolata mai szemmel. In: A mindentudás igézete. Tanulmányok Németh Lászlóról. Magvető, Bp., 1985. 202--207.; Kiss Gy. Csaba: "Tejtestvérek". Uo. 102--118.; Uő: Németh László kelet-európai érdeklődésének első szakasza. A Tanú évek Közép-Európa képe. Literatúra 1982. 1. sz. 42--48.

6.  Bibó István: Németh László kelet-európai koncepciója és Szekfű Gyulával folytatott vitája. In: Válogatott tanulmányok. III. kötet. Magvető, Bp., 1986. 375--384.

7.  Gergely András: Németh László vitája Szekfű Gyulával. In: A mindentudás igézete. l.m. 71--101.

8.  Grezsa Ferenc: "A tanulmány volt az én honpolgári adóm..." A Tanú író Németh László magyarságképéről. Forrás 1988. 3. sz. 77--83.; Uő: A Kisebbségben magyarságképe. Kortárs 1990. 11. sz. 141--151.; Kis Pintér Imre: A Kisebbségben magyarságképéhez. Literatúra 1982. 1. sz. 35--41.

9.  Ez a dolgozat sem készülhetett volna el Hartyányi Iván--Kovács Zoltán munkája nélkül: Németh László. Bibliográfia. Petőfi Irodalmi Múzeum, Bp., 1992. A fogadtatás irodalmát Grezsa és Monostori már idézett köteteinek bőséges bibliográfiái közlik. Az életműkiadás tanulmányköteteihez Grezsa Ferenc részletes bibliográfiát és magyarázó jegyzeteket készített.

10.  Ezért vagyok kénytelen, gyakran az ismertetés helyett igen sok szövegrészt idézni. A kiemelések tőlem származnak.

11.  A minőség forradalma. I. l.m. 31.

12.  Erről részletesebben Szabó Miklós: Történelmi nemzet -- etnikus tudat. Világosság 1988. 8--9. sz. 582--589.

13.  Erdély lelke a legújabb irodalmunkban. Társadalomtudomány 1926. 5. sz. 17--26.

14.  A kritika feladatai. (1929) In: A minőség forradalma. 1. l.m. 44--50.

15.  Hézagos a fejlődésük; a nép nem vett részt nemzete történelmében; a kelet-európai népköltészet gazdagabb a nyugatinál; Kelet-Európában az irodalom a szellemi élet mindenese; Kelet-Európában az írók is hasonlítanak egymásra. A minőség forradalma 1. l.m. 508--510.

16.  Uo.

17.  Új nyelvtanokra. (1932) ln: Életmű szilánkokban. Magvető--Szépirodalmi, Bp., 1988. 246.

18.  Uo. 247.

19.  Összehasonlító népköltészettan. (1932) In: A minőség forradalma. I. l.m. 510--512.

20.  Egy folyóirat terve. (1933) Uo. 513--514; Levél Duna-Európáról. (1933) Uo. 515--516. Mindkét írás Gál Istvánnak az Apolló későbbi szerkesztőjének szólt. Viszonyukról részletesebben Tanú évek. Kalangya 1938. I--V. sz.

21.  Többek között Gáldi László, Sziklai László, Hadrovics László, Kardos Tibor közölt a kiadványban. A folyóirat részletes feldolgozását, repertóriumát és fogadtatásának bibliográfiáját adja Bárdi Nándor: Az Apolló és a "közép-európai humanizmus". 167. Kézirat. TLA Közép-Európa Intézet Könyvtára Ms 898/89.

22.  Európa: 1--10... Közép-Európa: 1--5. Összehasonlító nyelvészet, történet, kultúrtörténet, népművészettan, 6--7. A kis népek övének közös problémái, 8. Csehország, 9. Jugoszlávia, 10. Románia. Magyarság: 1--10... Két évfolyam között. (1934) In: Homályból homályba. I. l.m. 520--521.

23.  A minőség forradalma. II. 552.

24.  Uo.

25.  I. m. 552--553.

26.  "Magyarság a magyar állam helyett. Ez a gondolat, melyen át a magyar író visszahajolhat elbocsátó közösségéhez." Új reformkor felé. (1928) In: A minőség forradalma. I. l.m. 33.

27.  A minőség forradalma. I. l.m. 557.

28.  "Azt követelitek tőlünk, hogy szeressük a hazát? De mi lett ez a haza? Elvontság, mint az emberiség. Adjátok vissza az embereknek a tájhazát; tudatosítsátok körülmények és munka, lélek és láthatárral kiölelt világ kapcsolatait; a haza tapinthatóbb és szerethetőbb lesz. A nemzet életének melegedő-tüzeit a tájhazák közepén kell kigyújtani. A kis egység, melyet még ismerünk, s melyben minket is ismernek, több embert enged be a nemzeti életbe, s a milliókhoz közelebb kultúrköröket teremt. A görög polisz közösségteremtő piacaira van szükség. A belső közösségek surlódásai nem szakíthatják szét a mai államot, a csoportok kulturális és közgazdasági önkormányzata legföljebb túlsúlyát mérsékli, míg hadsereg, gazdaságterv, hitel az ő kezében van." A minőség forradalma. I. l.m. 557.

29.  A magyar élet antinómiái. (1934) In: A minőség forradalma. I. l.m. 588--591.

30.  A Rádió feladatai. (1934) In: uo. 609.

31.  Sorskérdések. l.m. 304.

32.  l.m. 322.; 323.

33.  l.m. 329.

34.  "Iszonyú elgondolni, hogy a magyarság ezt a földet elvesztette. Mialatt Erdélyt jártam, egyre jobban kivilágosodott, hogy az elveszett Erdély nem csak terület. Erdély vizsga volt, s az, hogy nem tudtuk megtartani: levizsgázás, mert Erdélyt nem úgy vették el tőlünk. Mi nem fejeztük be a meghódítását, s mi eresztettük ki a kezünkből, amit meghódítottunk belőle. [...] Erdély akkor veszett el, amikor magyarsága problematikussá vált. A tizenhetedik század végén Bethlen Miklós emlékiratai még sűrű magyar világot mutatnak, s száz év múlva Hora és Kloska lázadása lehetséges. Az önálló erdélyi fejedelemség gyors történelmi égése kimerítette ezt a magyarságot, mint ahogy egy-egy megterhelt szervünk is kiég, sorvadni kezd, hitványabb kötőszövetekre bízva a hézagtöltést. Hány elfonnyadt sejt, hány átengedett falu. S ami nagyobb baj, a falvakkal együtt sorvad a szellem. A magyarság nem tud mit kezdeni Erdéllyel." Magyarok Romániában. In: A minőség forradalma. II. l.m. 771-772.

35.  "Erdélyt pedig nem adjuk, imádkozzák az iskolás gyerekek Pesten minden reggel és délben a Magyar Hiszekegy után. A valóságban mást sem tettünk Erdéllyel egy század óta, csak adtuk és adtuk, és ma jobban adjuk, mint valaha. Mert egy országrészt nem fogadalom, fegyver és birtoklás tart meg, hanem az a titkosabb hódítás, mely úgy ejti meg a földet, mint a férfi a nőt. Erdély a legkülönb nő volt, akivel a magyarságnak itt Európában dolga akadt, s a kései utazó, aki komoly zöld szemei előtt járt heteken át, a méltatlan, legkülönb párját elvesztett hím szomorúságát érezhette: ezután a nő után már csak lefelé mehetek." Uo. 772. Németh László szépirodalmi műveiben a "nő" mindig a minőség megfogalmazása.

"... az erdélyi, vajdasági magyarság kínpadra került. S a kínpadnak egy orvossága van: a hit. A határon túliak sosem jutottak volna ekkora sanyarúságra, ha a határon inneniek nem viselkedtek volna olyan oktalanul. Ezt az oktalanságot csak egyféleképpen tehettük volna jóvá; ha az ő legnagyobb megpróbáltatásaik idején ideát megkezdődik végre a "reform". Ha lenne mire pillantani ide (mint ahogy a szászságnak a torz hitlerizmusban is van), könnyebb lett volna tűrni ott. [...] A magyarság nemcsak hogy példaképpé nem tudott lenni, ami közép-európai múltja után számára az egyetlen modus vivendi, hanem mélyebbre süllyedt, mint történelme során bármikor." Uo. 799.

36.  A dzsentri felelőssége. Tanú 1935. V--VI. sz. 253.

37.  "Közép-Európa-gondolatom itt-ott már dogma lett, s még magam sem gondoltam egészen végig a tudomány feladatait, mely álmunknak, hogy Közép-Európa tegyen, alája rakja az alapot: ennyire van." Kiemelés Németh Lászlótól. Sanremoi napló. (1935) In: A minőség forradalma. II. l.m. 733.

38.  " A románság túl fiatal és szegényebb egy tapasztalattal a kelleténél, a kiábrándító lecke még nem tanította meg ereje határaira, s így a ráutaltság-érzés is hiányzik belőle, mely a közös Duna-akol melegét megkívánhatná." Uo. 798.

39.  Uo. 799--800. A kiemelés Németh Lászlótól származik

40.  Ez kapcsolódik a transzszilvanizmuson belüli mai napig tartó "súly alatt a pálma", "vallani és vállalni", "nem lehet", "a kisebbségi humánum-sajátosság méltósága", "gyöngy és homok" vitákhoz, amelyek egyaránt önazonosság ideológiát, jövőképet akarnak adni a kisebbségi társadalom számára. Keresve az utat a határrevízió nélküli önazonosságfenntartáshoz.

41.  "...közeledni szabad, de eredményt várni a közeledéstől nem lehet [...] Ha szavakban még el is képzelhető egy megegyezés, nem képzelhető el ösztönökben." Uo. 798.

42.  Az útirajz 16. fejezetében, melyet a későbbi kiadásokból elhagytak, összegzi az utazást: "Az, amit az utolsó három évben szenvedtem, s az Erdélyben látottak valahol a mélyben összecsaptak; Erdély megmagyarázta a szenvedést, s a szenvedés megmagyarázta Erdélyt; a probléma meg van oldva -- véglegesen... Szégyelltem magam eddigi hősködésemért, méltatlan, baromi csatára vakított engem az Isten, hősnek hittem magam, s csak komikus voltam. Nem őrjöngő a doktor, aki mesterséges légzéssel rángatja a hullát, melynek a kukacok már az orrát is lerágták? [...] Hazatértem, s másképp ítéltem meg, mint eddig, magam s az embereket. Nem hittem többé, hogy igazságtalanok voltak irántam. Követhet-e el nagyobb hibát egy szellem, mint hogy egészében ismert félre egy sorshelyzetet. [...] Mentségem, hogy nem ismétlem meg -- sorskérdésekről nem írok többé. A diagnózis biztos, s minden gyógyszerajánlás frivolitás. Mi marad a hátralevő időkre? Dolgozni kell már csak a megbolondulás ellen is." Közli Grezsa Ferenc: Sorskérdések. l.m. 803.

43.  Fantomok ellen. (1939) In: A minőség forradalma II. l.m. 914.

44. l.m. 1261--1263.

45. l.m. 1264--1270.

46. l.m. 1272.

47. Uo.

48.  "Míg kultúrkülönítményeik apró ékeket vernek a székely földbe, kultúrembereik szívesen békülnek velünk, de nem sok becsét érzik a békülő kezünknek. Ha mi jó képet vágunk ahhoz, amit velünk csinálnak, ők is jó képet vágnak a mi türelmünkhöz: körülbelül ez ma a román--magyar közeledés." Magyarok Romániában. In: A minőség forradalma. II. l.m. 796.

49.  Most, Punte, Siltä. (1940) In: A minőség forradalma. 11. l.m. 1276.

50.  Idézi (pontatlanul megadott forrással) Grezsa Ferenc: l.m. 1985. 82.

51.  Az ezzel kapcsolatos vita feldolgozását adja Juhász Gyula: Uralkodó eszmék Magyarországon 1939--1944. Kossuth, Bp., 1983. 83--106.

52.   Erre vonatkozó nézeteit a Magyarság és Európa című tanulmányában fejtette ki legrészletesebben. In: Sorskérdések. l.m. 255-332.

53.   l.m. 288--289.

54.   Most, Punte, Siltä. In: A minőség forradalma. II. l.m. 1272--1273. Ezekről az elfelejtett és fel nem tárt kapcsolatokról 1947-ben adott Németh jó összefoglalást: "Egészen másként volt a szatmári békét (1711-ben) megelőző századokban. Akkor még nem volt vasút, újság, útikönyv: az életünk mégis sokkal jobban bele volt szőve a szomszéd népekébe. A lengyelek hatszázéves szenténeküket, a Bogurodnikát, egy magyar szent, Kinga gyóntatójának köszönhetik. [...] Az alatt a félszázad alatt, amíg Lengyelországot Báthory István, majd egy Rákóczi-vő: Zamolisky kancellár kormányozta, Krakkó az volt a magyar művelteknek, ami későbbre Bécs vagy Párizs. A XVI--XVII. századi magyar főúri költészet a lengyel testvére, nemhiába írta Balassi Danzigban egyik legszebb versét. A Lengyelországból szervezett Rákóczi-felkelés alatt pedig a két nép között szinte nincs is országhatár. Ugyanilyenszerű kapcsolat volt Erdély és a két oláh fejedelemség közt. Moldovát máramarosi vitézek alapították Nagy Lajos királyságához elővédül. Hunyadi János maga is román vér, mint erdélyi vajda egy Bulgáriáig lenyúló magyar--oláh--szerb világot szervezett meg a török elleni harcra. [...] De nem csak az urak, a hadinép is jól ismeri egymást: a vegyes kozák--lengyel--szerb--oláh--székely csapatokkal folyó hadjáratokból. [...] A híres lantos költészet is alighanem ennek az egész kerek európai övnek volt félig nemzetközi művészete; különben alig lehetne megérteni, hogy követelhettek törvényt a lengyel igricek a szerb igricek ellen a XV. században. [...] A Habsburgoknak kellett erre a tájra ráülniük, hogy ezek a termékeny kelet-európai kapcsolatok sorvadni induljanak. Attól fogva, hogy ők a kereszténység pénzén és vérén Magyarországot felszabadították, azaz maguknak elfoglalták, a magyarság elszigetelődik, kivadul szomszédai közül, a kiegyezés még afféle felügyelői szerepet is vállal körültük." Kelet népei között. Népi Ifjúság 1947. május 7.; E korszak magyar--román kapcsolatairól Veress Endre forráskiadása kapcsán írt: Documente. (1941) In: A minőség forradalma. II. l.m. 1100--1105.Uo. 968.

55.  Uo. 969.

56.  "Az élet fontos, új övei mások kezébe kerülnek. Az új magyar kapitalizmust a bentről lábra kapó, kintről betóduló zsidóságnak adja bérletbe [a magyar állam B.N.], tudomány, irodalom, a szabad pályák a nagyobb jövedelem nemzetiségére áttérő sváb, tót beolvadóktól hemzsegnek. A pótlás onnan a leglassúbb, ahonnan a legtömegesebbnek kellene lennie: a parasztságból. A parasztból lett gyári munkás, villanyoskalauz, finánc, úr ritkán. A jobbágyság felszabadult, de szívós nagybirtok, elmaradt földmunka, igazságtalan adózás és nem kis mértékben a négyszáz éves jobbagyelnyomás bizalmatlansága -- a szomorú és konok parasztautarkia -- lenyomta a parasztság fölhajtó erejét." Magyarság és Európa. In: Sorskérdések. l.m. 300.

57.  A magyar élet antinómiái. In: A minőség forradalma. I. l.m. 590. Néhány évvel később Szekfűről írt könyvében a Habsburgokat támadva már azt mondta, hogy Ferenc Ferdinánd az antant nélkül is felbontotta volna a Monarchiát. l.m. 970.

58.  Kisebbségben. In: A minőség forradalma. II. l.m. 890.

59.  Magyarság és Európa. Németh László, az ember, az író és a kritikus. Rónay Mária interjúja. "A szellem: rendező nyugtalanság". Argumentum. Bp., 1992. 45.

61.  Kisebbségben. In: A minőség forradalma. II. 891.; 1935-ben hasonló volt a véleménye. Magyarság és Európa. In: Sorskérdések. l.m. 301--302.

62.  Lesz-e reform? (1934) In: A minőség forradalma. II. 643--644.

63.  Töredékek a reformból. (1935) In: A minőség forradalma. I. l.m. 657.

64.  l.m. 658.

65.  Erdély ünnepére. (1940) In: A minőség forradalma. I. l.m. 1167.

66.  Uo.

67.  Uo.

68.  l.m. 1168. A Szent István-i gondolatot a régi--új nemzetiségi kérdés kezelhetetlensége miatt, a transzszilvanizmust az új keretek között is megmaradó nemzeti érdekellentétek és asszimilációs lehetőségek miatt kérdőjelezte meg.

69.  A magyar élet antinómiái. In: A minőség forradalma. I. l.m. 597.

70.  Székely András Bertalan: Dunai patriotizmus és a közgondolkodás a két világháború között. Vasi Szemle 1985. 4. sz. 481--498.

71.  Sebestyén Sándor: A Bartha Miklós Társaság 1925--1933. Kossuth, Bp., 1981; Gál István: Az Apolló indulása. Filológiai Közlöny 1969. 3. sz. 410--411.